Mit lehet tenni, mit nem, egy anyának a gyereke mindig szent lesz és sérthetetlen, még akkor is, ha látja, hogy valamit nem éppen jól csinál vagy elront. Emlékszem, hogy gyerekként nekem is voltak nehéz dolgaim, nekem is voltak hóbortjaim, amivel a szüleim nem mindig tudtak mit kezdeni, nem mindig tudtak zöld ágra vergődni ezek felett, de egy biztos, hogy mindig megpróbáltak jól kezelni engem is és a furcsa dolgaimat is. Néha az édesanyám túl engedékenynek tűnhetett, de bizonyos dolgokat engedett, hogy megtegyek. Például volt ezer és egy papucsom. Tényleg mindegyiket imádtam. Kifejezetten gyűjtenem kellett sokszor azért, hogy meg tudjak venni egy újabbat, és igazából nem volt már szükségem többre, én mégis vettem még egyet, anyukám pedig nem szólt semmit, csak megnézte a legújabb példányt, és elmondta, hogy tetszik neki, vagy épp nem igazán illik hozzám, de azért szép darabnak tartja. Ez pedig utólag nagyon belém égett, mert nekem tényleg minegyik papucsom fontos volt, és nagyon hálás voltam, hogy nem szidott meg érte, és nem tiltotta meg egyiket sem.
Most pedig a kislányom ugyanezt csinálja, apple watch szíjak gyűjtésével. Rendszeresen sportol ugyanis, aminek nagyon örülünk, és tényleg hihetetlen önálló, jól is tanul, tehát egy szavam sem lehet rá, de már nyolc apple watch szíj sorakozik a szobájában és várja, hogy feltegye az órájára. Amikor pedig a nyolcadik előtt már meg akartam neki tiltani hogy vegyen egy újat, eszembe jutott az én édesanyám és a papucsaim, és hogy mennyire fontos volt, hogy láttam utólag, hogy szeretetből és tiszteletből nem tiltja meg nekem, így én sem tettem ezt meg. Szeretném, hogy az én kislányom is hasonlóképp tudjon ebből tanulni és hogy hasonlóképp gondoljon majd vissza erre az időszakra mint én.